Otthonunk jelenleg egyszerre óvoda, iskola és sok esetben több munkahely is. Nincs igazából kipróbált és működőképes módszerünk arra, hogyan működjünk együtt a családban akkor, amikor az otthonunkban tartózkodunk részben vagy teljesen a nap 24 órájában. Néhány ötletet, tippet kaphatunk a különleges helyzetünk kezelésére egy téli Antarktisz expedíciótól.
A távoli Antarktiszon lévő Concordia állomás legutóbbi téli expedíciójának egyik résztvevője mesélte, hogy a napirendjükben fontos szabály volt az, hogy az expedíció tagjai naponta egyszer, meghatározott időben közösen étkeztek. Ez a napi egyszeri közös étkezés jó alkalom a találkozásra, a helyzet és a teendők megbeszélésére, de egyben fontos pont a kapcsolattartásra, és az egymás fizikai és mentális állapotának ellenőrzésére is. Szükség is van minderre, hiszen az expedíció küldetésének elvégzése mellett az extrém időjárási körülmények, az ingerszegény környezet, továbbá az összezártság és a világtól való elzártság elviselése és menedzselése ténylegesen embert próbáló.
Nem vagyunk a Déli-sark expedíció tagjai – mégis bizonyos értelemben extrémnek tekinthető az új korona vírusos járvány okozta mostani ’home office’ és digitális iskolai munkarend teremtette helyzet. A járvány előtt, a napi néhány órányi közösen töltött idő most jelentősen megnőtt. Az összezártság és közös időtöltés ilyen mértékére mindezidáig nem kellett felkészülnünk. Az első pár nap öröme után azonban sok konfliktust idézhetnek elő bioritmusaink, feladataink és életállapotainkból adódó különbségek.
Családi kupaktanács – szabályrendszer közös kimunkálása
Különböző szükségleteink és igényeink vannak családon belül is, nem feladatunk gondolatolvasóként kitalálni, mit is a szeretne vagy éppen kerülne el a másik családtag. A bejáratott rutinjaink és szokásaink arra az időre vannak optimalizálva, amikor a reggeli órákban a családtagok elhagyják a lakást és csak a nap második felében találkoznak. Nincs igazából kipróbált és működőképes módszerünk arra, hogyan működjünk együtt akkor, amikor az otthonunkban tartózkodunk részben vagy teljesen a nap 24 órájában. Rátalálhatunk akár véletlenül is a mindenki számára elfogadható új szokásokra, javaslatunk mégis az, hogy szánjunk időt a karantén okán összezárt családi életünk új rutinjainak, szabályainak kimunkálására. Fiataljainkat, gyermekeinket is célszerű bevonni és velük együtt megbeszélni, hogy milyen napirend mentén működjön a család, kinek milyen eszközökre, munka-asztalra van szüksége a napnak mely szakaszaiban. A rövid családi összegyűléseket vezetheti bárki, témától függően akár a család fiataljai, ebben megegyezhet a család. Fontos az, hogy a családi kupaktanács “elnöke” érezzen kedvet és energiát a családi beszélgetés facilitálására.
Hasonlóan az expedíció tagjaihoz, akármilyen korúak is a családtagok, kamaszok vagy akár óvodás korúak, érdemes közösen megbeszélni a fix találkozási időpontokat. Ez a közös találkozás a kapcsolattartás családi színtere lehet, meg lehet beszélni, kinek milyen sikerei vagy éppen teendői vannak, a humor minden helyzetben, a mostani extrém helyzetben is sokat segíthet a közös családi találkozásokon.
A családi kupaktanács fontos pontja lehet a napirend és a fix találkozási ponton túl az együttműködésünk minimálisan szükséges feltételeinek meghatározása. Megszokott, hogy az iskolában, óvodában, munkahelyen vannak írott és íratlan szabályok. Jelen esetben otthonunk egyszerre óvoda, iskola és sok esetben több munkahely is, javasolt tehát szabályokat magunknak is összegyűjteni. Egyik ismerős mesélte, hogy 7:20-kor van a nappaliban a gyülekező, 30 perces reggeli mozgás következik, majd 8-kor indul mindenkinek a „műszak”: kinek iskola, kinek a home-office. Egy másik ismerős mesélte, hogy ők megbeszélték, hogy nem kiabálnak át egymásnak egyik szobából a másikba, ha szeretnének egymásnak mondani valamit, Messengeren egyeztetnek vagy személyesen odamennek egymáshoz.
A családi kupaktanács témája lehet a feladatok elosztása, hiszen nemcsak egy expedíció esetén fontos, hogy mindenkinek legyen saját feladata, legyen felelőssége valamely feladat elvégzéséért, hanem a családi életünkben is kiemelten fontos. Lehet a főzést beosztani, de a takarítás, felmosás és mosogatás is megosztható a családtagok között. Fontos az aktivitás és felelősség-vállalás, hogy mindenki tegyen a korának megfelelő szinten a családi közösségért. Az önkéntesen felajánlott tevékenységek nagyon erős üzenetek a többiek számára.
Ami a kupaktanács légkörét illeti, akkor jó hangulatú, ha minden családtagot egyenértékűnek fogadunk el, mindenki kölcsönösen elfogadja egymást és mindenki hozzászólhat az egyes témákhoz. Hasonlóan a vállalati működéshez, a családban is az igazán jó működés az, ha nem mindig a szülőknek van igaza. Épp ezért nem egy főnök az, akire szükség van, hiszen jelen helyzetben senki sem tudja teljes biztonsággal, hogy mit kell most csinálni. Vagyis szülők sem a guruk, nem csak nekik lehet igazuk. Ne söpörjük félre a gyerekeink ötleteit, hanem próbáljuk ki. Ehhez önmagunk visszafogására van szükség, valamint hogy bízzunk gyermekeinkben, akik jók az ötletelésben, a megoldások kitalálásban. Értékeljük nagyra a javaslataikat! Ha az az érzésük, hogy javaslat nem ültethető át a gyakorlatba, ötleteiket ne söpörjük le azonnal az asztalról, hanem próbálunk én-közlésekkel a javaslat átgondolására bíztatni őket. Mondhatjuk, hogy “ezt az ötletet vigyük tovább és … ”.
Néhány tipp, javaslat, hogy miket érdemes megfontolni a családi kupaktanácson. Próbáljuk meg elkerülni, hogy a megbeszélés túl sokáig tartson. Nem kell minden kérdést egy ültő helyünkben megbeszélni, maradhat téma legközelebbre is. Óvakodjunk a “megmondóember” szerepétől. Érdemes elkerülni, hogy túl sokszor és túl sokáig beszéljünk. Törekedjünk mondanivalónk rövid, tömör kifejezésére! A többiek hálásak lesznek érte. Jó hatással van a családi hangulatra, ha értékeljünk és komolyan átgondoljuk mások javaslatait. A család hangulatát emeli, ha értő figyelemmel meghallgatunk másokat, ha humorosak vagyunk és csak a legfontosabb témákat vetjük fel a kupaktanácson.
Ha megegyeztünk a családunk számára legfontosabb szabályokban, fontos, hogy mindenki tartsa magát ezekhez. Adjunk magunknak legalább 1-2 nap türelmi időt, hogy alkalmazkodjunk az új felálláshoz, nem célszerű azonnal egymás orra alá dörgölni, ki mit nem csinált meg, ugyanakkor mindenkinek joga van ahhoz, hogy emlékeztesse a családtagokat a szabályokra.
A családon belüli kommunikáció mennyisége a bezártság és közös légtér miatt természetszerűen megnövekszik, ezen nem nagyon tudunk változtatni. Ami viszont nagyban rajtunk múlik, az a kommunikációnk minősége. Érdekes megfigyelés, hogy sok családban a viták gyakran ugyanazoknál a témáknál merülnek fel: némely családtagunk túl sokat mobilozik, a felelős nem viszi ki a szemetet stb… Azok a szavak, hogy “mindig” vagy “soha”, tehát amelyek általánosságokat fejeznek ki, nem vezetnek előre és mérgezik a légkört. Helyettesíthetjük ezeket a “most”, “ez alkalommal” szavakkal és utána elmagyarázhatjuk pontosan az adott szituációt. A kéréseink, igényeink “én-közlések”-kel való megfogalmazása jó módszer, hogy a többiek egyszerűbben megértsék és könnyebben elfogadják. Az igények kommunikálása mellett az aktív meghallgatás ugyanennyire fontos. Az értő hallgatás és aktív jelenlét azt jelenti, hogy érzelmileg nem reagálunk, amihez önuralom szükséges. Nagyszerű, ha a kommunikációnkban az én-közlés mellett az empátia is jelen tud lenni. Az empátia fontos a többi családtag a miénktől különböző gondolatainak és igényeinek elfogadásához. Ha az asszertív kommunikáció a haladó szint, akkor a hibáink elismerése az önigazolás helyett a művészi fokozat.
Lehetséges, hogy kicsit szokatlannak tűnik családilag összeülni és egyeztetni az óvóda-iskola-munkahely egyveleg működési szabályait, de miért működne minden magától zökkenőmentesen? Nem szabály-rengetegre kell gondolni, hanem elegendő és érdemes csupán minimum-specifikációra törekedni. Egyezzünk meg a minimálisan szükséges szabályokban, amiket minden családtag elfogad. Ezeken túl mindenkinek szüksége van önállóságra, privát időre és helyre. Ha idővel azt érezzük, hogy valamely szabályon jó lenne változtatni, ezt bármikor megtehetjük közösen.
A jelenlegi helyzetet felfoghatjuk egy kísérletnek. Rengeteg lendületet és élvezetes pillanatot adhat, ha teret merünk adni a humornak és az újdonságnak. Mindenképpen sokat fogunk tanulni magunkról, egymásról, az együttműködésünkről. Kísérletezzünk hát lazán és könnyedén.
