Co-creation – a nevünket nem véletlenül választottuk. Mit is jelent ez a szó?
Együtt alkotás, közös értékteremtés. Számunkra ennek a mélyében egy bizalmon alapuló együttműködés zajlik. Egy őszinte, egymás véleményét figyelembe vevő, nyitott, befogadó tér, ahol az egy meg egy az több mint kettő. Hiszen együtt több, más, újszerűbb megoldások, ötletek születhetnek. És ami még igaz, hogy együtt nagyobb móka a munka!
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy Magyarországon mit gondolnak az együttműködésről a vezetők. Hogyan teremtik meg azt kis és nagyobb hatókörükben. Mit tesznek érte. Elsőként Dr. Vér Andrást, a Széchenyi István Egyetem tudományos főmunkatársát kérdeztük meg erről.
***
Gonczlik Andi: Mit jelent számodra az együttműködés általánosan?
Vér András: Az együttműködésnek több színtere lehet. Nálunk az egyetemen belül sok belső kooperáció van. Itt meghatározunk belső célt, akkor keresünk eszközöket és közösen együtt dolgozunk. Ha kitekintünk akár hazai, akár nemzetközi viszonylatban, az együttműködés ugyanezt jelenti. Nagyon fontos itt, hogy az együttműködés mindkét fél számára hasznos.
Gonczlik Andi: Miért érdemes együttműködőnek lenni?
Vér András: Ugye ez egy nagyon érdekes kérdés, hogy megengedhetjük-e magunknak, hogy megválogassuk, hogy kivel működünk együtt, kivel dolgozzunk együtt. Olyanokkal dolgozom szívesen együtt, akikkel öröm az együttműködés. Ha mégis kevésbé együttműködő partnerekkel kell együtt dolgoznom, akkor kiemelt fontossága van a kommunikációnak, az egyeztetésnek.
Gonczlik Andi: Kivel jó együttműködni?
Vér András: Én olyan emberekkel dolgozom szívesen együtt, aki szem előtt tartja a célt. Rugalmas. Az jó, ha racionális érvekkel mindenki meggyőzhető a csapatban.
Gonczlik Andi: Veled miért jó együttműködni?
Vér András: Alapvetően én azt gondolom, hogy elég domináns vagyok. Szeretem én koordinálni a dolgokat, szeretem, hogyha mindenre rálátok. Ha nem én vezetem a projektet, hanem szakmai megvalósítóként veszek részt, azt egyre inkább élvezem. nem nekem kell vinni a dolgokat, nem nekem kell diktálni az ütemet, hanem csak meg kell csinálnom a rám osztott feladatot. Ez nagyon tudom élvezni.
Gonczlik Andi: Visszatérve a partnerekhez, ki az, akikkel nem dolgoznál szívesen?
Vér András: Nagyon fontos nálam a megbízhatóság. Megbízhatatlan partnerrel nem dolgozom. Aztán van az a furcsa hozzáállás, amikor le akarnak nyomni az ember torkán dolgokat. Az ilyen helyzetekben nehezen tudom megtalálni a helyemet.
Gonczlik Andi: Ki az, akivel nagyon szívesen működsz együtt?
Vér András: Aki elmondja őszintén a véleményét, nem jön zavarba, ha én is elmondom a véleményemet. Az a jó, amikor véleménykülönbség esetén meg tudjuk hallgatni egymást és egy közös kompromisszum születik.
Gonczlik Andi: Mi a helyzet akkor, amikor a tettek mezejére kell lépni és nemcsak beszélni róla, hogy mit kell csinálni?
Vér András: Ha jól le vannak osztva a feladatok és mindenki egyetért a feladatok leosztásával, felelősségekkel, feladatokkal, akkor minden jól megy. Akkor nincs nagy különbség a beszéd és a tettek között.
Gonczlik Andi: Akkor azt mondod, hogy aki a tárgyalóasztal körül meghallgat, jól érvel, kompromisszumkész, az a kivitelezési szakaszban a feladatokban is jól fog teljesíteni, hozza az eredményeket?
Vér András: Igen. Nyilván azt fontos egy vezetőnek látni, hogy kinek milyen képességei vannak. Fontos, hogy a vezető olyan feladatokat osszon, amit az illető képes elvégezni.
Ezen kívül fontos még a professzionális viselkedés.
Gonczlik Andi: Az milyen?
Vér András: E-mailben, telefonálásban, kommunikációban kulcsfontosságú a viselkedés. Akkor tud megfelelően kialakulni egy jó együttműködés, ha mindenki megfelelően áll hozzá.
Gonczlik Andi: Neked személyesen mit ad, hogy különböző csoportokkal tudsz együttműködni, ötletelni, létrehozni dolgokat?
Vér András: Én ezt nagyon élvezem. Nekem ez olyan, hogy a Maslow-piramisnak közelít a teteje felé, ez egy jó kis önmegvalósítás. Élvezem minden pillanatát. Még a nehéz emberekkel is. Tudom, hogy kihívás, de azt is szeretem valami perverz módon. Emellett nagyon energizáló. És sokat lehet tanulni a többiektől, akár hallgatóktól, akár a szaktanácsadóktól, akár a kollégáimtól. Ha többen nézzük az adott ügyet, más perspektívából látjuk. Így sokszor több jön ki belőle.
Hallgatókkal is olyan gyönyörűen kijön, hogy minél többen foglalkozunk egy adott dologgal, annál közelebb jutunk a végső megoldáshoz.
Gonczlik Andi: Van egy olyan bűvös kérdésem, hogy szerinted mi az együttműködés legfontosabb sikerkritériuma?
Vér András: Hogy megtalálják a résztvevők egymással a közös hangot, egy közös nyelvet beszéljenek, mindenki által elfogadott célokat tűzzünk ki és afelé menjünk, hogy ezt megvalósítsuk.
Gonczlik Andi: Mire kell különösen figyelnie egy vezetőnek, hogy ezek teljesülnek?
Vér András: Mire? Precíz felkészülés. Nagyon fontos, hogy életszerű legyen a tervezés. Már tervezés közben kicsit olyan, mintha már megvalósítanánk, amit szeretnénk. A professzionális hozzáállás. Nem akarom ismételni magam, de a határidők betartása figyelmet igényel, hogy akkor csináljunk meg dolgokat, amikor fontosak, nem, amikor már sürgősek. Az a jó, ha a team nyugodtan tud dolgozni. Nyomás alatt sokkal nagyobb a feszültség és több a lehetőség a hibázásra. Például én csinálok olyat, hogy a naptáramba beírok egy fél óra tervezési időt. Hogy biztosan meglegyen.
Megbeszéléseket, tárgyalásokat is érdemes előre megtervezni, akár percre pontosan, hogy mi a cél, hova akarunk eljutni. Fontos még az őszinte véleménynyilvánítás lehetősége.
Gonczlik Andi: Utolsó kérdésem az, hogy mit üzennél az olvasóinknak együttműködés témában?
Vér András: Én azt üzenném elsősorban, hogy hallgassuk meg a másik felet, hallgassuk meg a másik embert, legyünk kiváncsiak arra, amit mond. Egyszerűen csak érdeklődjünk a másiknak a gondolatai iránt.
Gonczlik Andi: Muszáj megkérdeznek az utolsó plusz egyediket is: ő ezt hogy fogja érzékelni, hogy megvan ez az érdeklődés?
Vér András: Akarva-akaratlanul is szerintem ezt érzik az emberek, hogy közhely kérdést kapott, de lehet, hogy a választ már meg se várta az, aki kérdezett vagy tényleg érdeklődik. És hogyha tényleg próbálunk őszintén érdeklődni a másik gondolatai iránt, akkor az lesz a másik érzése, hogy aha, itt érdekes amit mondok, itt megbecsülnek. Szerintem ez a melegágya a jó együttműködésnek.
Gonczlik Andi: De jó, szép végkicsengés! Köszönjük szépen, hogy megosztottad velünk a gondolataidat.
