Interjú Pintér-Péntek Imrével, a Győr-Moson-Sopron vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökével.
***
Co-creation – a nevünket nem véletlenül választottuk. Mit is jelent ez a szó?
Együtt alkotás, közös értékteremtés. Számunkra ennek a mélyében egy bizalmon alapuló együttműködés zajlik. Egy őszinte, egymás véleményét figyelembe vevő, nyitott, befogadó tér, ahol az egy meg egy az több mint kettő. Hiszen együtt több, más, újszerűbb megoldások, ötletek születhetnek. És ami még igaz, hogy együtt nagyobb móka a munka!
Kíváncsiak vagyunk arra, hogy Magyarországon mit gondolnak az együttműködésről a vezetők. Hogyan teremtik meg azt kis és nagyobb hatókörükben. Mit tesznek érte.
Pintér-Péntek Imrét, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Iparkamara harmadjára megválasztott elnökét kérdeztük meg erről.
Gonczlik Andrea: Kedves Imre, szeretettel köszöntelek. Számodra mit jelent az, hogy együttműködés?
Pintér-Péntek Imre: Szoktam mondani a munkatársaimnak, hogy ha az utcán pattog egy labda, egy piros színű labda és kifut egy gyerek, hogy hol van a kék labdám, akkor azt ne hülyézzük le, hanem menjünk oda és kérdezzük meg tőle, hogy hogyan látja ő kéknek. És hogyha ő nekem hajlandó elmondani az ő tudását, azt a tudását, amivel azt a labdát kéknek látja, akkor együttműködik velem. Az együttműködés mindig arról szól, hogy én kapok valamit a másiktól vagy én adok valamit a másiknak. És így együtt, közösen létrehozunk valamit, amit én önmagam nem tudtam volna megcsinálni. Ezért én rettentően hiszek a közösségek együttműködésében. És abban, hogy a közösség mindig többet tud, mint egy ember. Egy társadalom együttműködésén múlik a társadalom fejlettsége.
Gonczlik Andrea: Ma 2024-ban Magyarországon miért érdemes együttműködőnek lenni?
Pintér-Péntek Imre: Mert együttműködve jobb az élet. Együttműködve veled alkothatok valamit: a te tudásod meg az én tudásom, meg a mi tudásunk. Ha ezt valaki jól összeadja, jól használja, abból egy csoda dolog jöhet ki.
Gonczlik Andrea: Rengeteg projektben, kezdeményezésben vagy benne, mint együttműködő partner. Neked személyesen mit ad az együttműködés?
Pintér-Péntek Imre: Minimum két szintje van az együttműködésnek. Az egyik az, amikor én válogatom meg, akikkel együttműködőm, a másik, amikor az élet adja. Ez mindig két játéktér. És mind a kettő szórakoztató és mind a kettő eredményes lehet, én azt gondolom. Amikor én válogatom meg, akkor a rezgések alapján, meg az érzések alapján döntök. Engem a közös alkotás öröme mindig elkápráztat. És ez együttműködés nélkül nincsen. Az együttműködés egy nagyon fontos dolga, hogy amikor együttműködsz valakivel, akkor őszintén figyeled a másikat.
Gonczlik Andrea: Említetted a két verziót. Ha te válogatod meg az embereket, akkor milyen embereket szeretsz válogatni? Kikkel jó neked együttműködni?
Pintér-Péntek Imre: Olyan emberekkel, akiknek jó a kisugárzása. De ennél van még egy fontosabb dolog: hogy lássam a szemében, hogy simán ellen mer nekem mondani. Ha nekem nem mer ellentmondani, akkor ne üljünk le, mert engem nem érdekel önmagam.
Gonczlik Andrea: Tehát a másikra vagy kíváncsi?
Pintér-Péntek Imre: Nagyon! Képes legyen fölfogni, amit én mondok és képes legyen elmondani, amit ő gondol. Még az se baj, ha valaki butaságot beszél, mert néha kiderül, hogy ez valahol nem is akkora butaság. Csak adja oda a szívét-lelkét és őszintén álljon bele abba a történetbe és lássam, hogy akarja. Azokkal az emberekkel nehéz az együttműködés, akik nem őszinték, akik megjátsszák magukat.
Gonczlik Andrea: Mit gondolsz, mik az együttműködés sikerkritériumai?
Pintér-Péntek Imre: Az nagyon fontos dolog, hogy akik leülnek, a közös tudásuk elég legyen az alkotáshoz. Legyen meg az a tudás az asztalnál, hogy ne a tudatlanság miatt legyünk bátrak. A másik nagyon fontos dolog odafigyelni a másikra, meghallgatni a másikat. Akkor vagyok elégedett egy folyamat végén. ha kihozzuk azt az alkotást, amire mindenki úgy tud rátekinteni, hogy az az enyém.
Gonczlik Andrea: Mit mondanál a vállalkozásvezetőknek, mire érdemes figyelniük, ha jó együttműködésekben akarnak lenni?
Pintér-Péntek Imre: Tapasztalatom szerint egy vállalkozás általában jól meghatározott lépéseken át fejlődik. Tegyük fel, hogy a vállalkozás egy hintó, akkor az ötösfogatból az első húzó ló az alapító vezető szokott lenni. Ő húzza a hintót, a Többiek utánam!, aztán megyünk. A következő lépés az, hogy az első számú lóból hogyan lesz a kocsis. Az első lóból föl tudsz-e ülni a bakra? Ez sok mindenkinek amúgy nem sikerül. Mert ez teljesen más tulajdonságokat igényel, mint elsőként menni. Ezek a vezetők tudnak rendszert építeni. Az ilyen vezető tudja, hogy nem neki kell tudni, hanem az asztal körül nekünk együtt kell tudni.
Indulj ki abból, hogy neked mindig nincs igazad. Nincs az az ember, akinek mindig igaza van! Egy közösségben soha nem az egyén igazsága a fontos, hanem a közösség igazsága a fontos.
Ne tökéletes embereket keressünk! Hanem olyan embereket keressünk, akik egy bizonyos dolog érdekében hajlandóak összefogni.
Az együttműködésnek fontos része, hogy másnak is van igazsága. A saját igazságok szétszakítanak nagyon gyorsan mindent.
Gonczlik Andrea: Ez a kulcsa annak is, hogy nem tudnak átülni a bakra az vezérlovasok?
Pintér-Péntek Imre: Igen, annyira meg vannak győződve a saját tudásukról, igazukról, hogy nem látnak mást.
Gonczlik Andrea: Mit tanácsolnál az ilyen vezetőknek, mi segíthet abban, hogy átüljenek a bakra?
Pintér-Péntek Imre: Nem tudom. Nem tudom, hogy hogy lehet azoknál az embereknél, akiknek csak a saját igazságuk létezik. Nem tudom, hogy ezeket az embereket, hogy lehetne a közösség tudásával megízleltetni. Hogy a közösség több mint te. Nem tudok ezzel kapcsolatban jó tanácsot adni, megmondom őszintén. Hogy mivel lehetne arra rádöbbenteni, hogy gyere, próbálj meg változni. Mert az önmagunkon való változtatás az mindig egy rettentően nehéz dolog.
Tételezzük fel, hogy ezek az önigazsággal rendelkező emberek az átlagosnál tehetségesebben, szorgalmasabbak, okosabbak, motiváltabbak, akkor megszokják azt, hogy őket elismerik. Hogy ők valakik. És amikor az élet túlhaladja őket azért, mert egy másik közösség simán legyűri őt, akkor nagyon nagy bajt tudnak okozni.
Gonczlik Andrea: Azt tapasztaljuk, hogy pont ekkor szoktak elkezdeni másképp működni és befogadni a többiek gondolatait.
Pintér-Péntek Imre: Tudod, én a Kamarán belül szeretnék a mostaninál sokkal több és minőségi közösséget létrehozni. Ha van a közösségnek egy motorja és invitáljuk az embereket, hogy ízleljék meg a közösséget. De hogy rá lehet-e venni embereket? A Kamarai mozgalmakban is látom a saját igazságukat kereső embereket és azt látom, hogy ha nem az általuk jónak látott módon működik a közösség, akkor elmegy jogászhoz, elmegy újságíróhoz, elmegy hazugsághoz, hogy valamilyen módon – nem azzal, hogy én alkalmassá válok, hogy ide bekerüljek – hanem a saját igazságát keresi. És így sajnos megbontja a közösség harmóniáját is.
A Kamarában azt szeretnénk megoldani, hogy az egészséges közösségeknek a szellemisége, az együttműködőkészsége hasson egymásra. Fontos megtalálni ezeket a közösségépítő embereket. Hogy csomó sejtből épüljenek föl. És a következő evolúciós lépés, hogy a sejtek együttműködnek egymással.
Gonczlik Andrea: Ha visszatérünk az itt és most-ba, most milyen izgalmas együttműködési projektekben, kezdeményezésekben veszel részt?
Pintér-Péntek Imre: Egyrészt vannak a Kamarának azon projektjei, amik a körülbelül 36 000 vállalkozóval kapcsolatosak, akikből én minél több mikroközösséget szeretnék itt. És annak a kialakítása, hogy érezzék, hogy ha én bejövök a Kamarába, akkor egy közösség tagja vagyok és a közösség azon van, hogy együttműködő csoportokat hozzon létre.
A másik dolog, amiben én nagyon aktív vagyok, az a Széchenyi Egyetem. Itt legalább 3 olyan projekt van, ami nagyon izgalmas. Egyik kedvencem a szigetközi élmény és ökoturizmus. Ez a helyi termelőket, alapanyaggyártókat fogja össze és köti egybe az ökoturizmussal.
Gonczlik Andrea: Zárszóként mi az, amit még szeretnél elmondani az együttműködésről?
Pintér-Péntek Imre: Az együttműködés is arról szól – amiről szerintem mindennek kéne szólnia az életben –, hogy érezzük jól magunkat a bőrünkben ebben a rövid időben, amíg élünk.
Én azt mondom mindenkinek, hogy az együttműködésben az alkotás örömébe szeressen bele valaki, és ne abba, hogy ebből nagyot fog csinálni, önmagában. Higgye el, hogy ha az alkotás örömébe beleszeret és valami nagyszerű dolgot alkot, a világ nem felejti el. Vagy így vagy úgy, de abból az ember vagy anyagi vagy erkölcsi, de valamilyen hasznot fog hajtani. És azt se kell megszámolni minden nap, hogy most mit kapunk. Élni kell és élvezni, hogy az együttműködéssel tudok valami jót tenni. Ez a jótevés lehet gazdasági, lehet egy szívesség, lehet az sok minden. Mindenkinek azt mondom, hogy fiam, tanulj meg teremteni! Teremtő emberként jól érezni magadat.
Gonczlik Andrea: Nagyon köszönjük az interjút!
