Egy fecske nem csinál nyarat. Így van egy bármilyen fejlesztő program kapcsán is. Ahogy egyre több és több vezető csoporttal, fejlődni vágyó közösséggel és egyénnel dolgozunk, megerősödik bennünk az, hogy egy alkalom csak egy alkalom marad. Egy blokkolt idő a naptárban, egy kis sebtapasz a fájdalomra egy helyi csillapítás, megnyugvás.
Az egyén vagy egy csoport életében is, ha valamit változtatni szeretnénk, ahhoz időre és gyakorlásra van szükség. Más szóval az ÚJ stabilizálása, meggyökeresítése.
Ezt egy folyamat során lehet elvárni. Egyetlen alkalomtól semmiképp. Csak egy folyamat során lehetséges egy viselkedést stabilan, hosszú távon hatóan megváltoztatni. Egyetlen esemény csupán egy kiugrás lesz, semmi több.
Mit érdemes szem előtt tartani, ha változást szeretnénk?
1. Egyszerre egyet lépünk: az eggyel jobbra törekszünk.
“Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére! Antoine de Saint-Exupéry.
Jó lenne rögtön az ideális állapotba kerülni, átugrani az újba egy szempillantás alatt.
Jó lenne, ha úgy működne, mint egy váltó, átállnánk a régiből az újra.
Az egyetlen fejlesztő program az az illúzió, hogy ez lehetséges.
Akárhogy is hangzik, nem lehet megspórolni azt az átmeneti állapotot, hogy a régit már nem szeretnénk, az újat meg még nem tudjuk csinálni. Ez normális és reális.
Az eggyel jobb kimunkálása és az oda vezető út megtétele a realitás.
Ha túl messzi és túl ideális célt tűzünk ki, a csalódás annál nagyobb lesz.
Mit érdemes még szem előtt tartani, ha változást szeretnénk?
2. Nyitottság és kíváncsiság: az újjal szembeni ellenállás ellenszere.
„Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen.” Albert Einstein.
„A negativitás csupán feladat, és még a legkilátástalanabb helyzetekben is van lehetőség az előrelepésre. Minden válság, minden zsákutca, amely fejlődésünk folyamatában bekövetkezik, lehetőséget kínál arra, hogy irányt vegyünk. Egónk talán nem örül majd az új iránynak, de felsőbb énünk fel fogja fedezni a feladatban rejlő lehetőségeket.” Viktor E. Frankl
Ha mindent úgy csinálunk, ahogy eddig, akkor az eredmény is ugyanaz lesz.
Ne könnyű rábólintani az újra, az ismeretlenre. Olyankor különösen nem, amikor jönnek a hangok a fejünkben, például az, hogy
„ez biztos nem fog menni”, vagy az, hogy
„ez mekkora hülyeség”, esetleg az, hogy
„ezt már próbáltam és akkor sem működött”, netán az, hogy
„ez már nekem megvan, ezt már olvastam”.
Mindez az intellektus szabotázsa az újjal szemben. Ezek a régit megőrizni akaró elme szavai.
Az előre a kíváncsiság, a baba szemével való ránézés, engedni, hogy hasson az új.
3. Gyakorlás, tanulás, próbálkozás, kísérletezés: „próbálkozom, tehát vagyok!”
„Arra kellett rájönnöm, hogy ha bármit meg akarunk tanulni, a legfontosabb dolog a gyakorlás. Nem elég elméletileg érteni azt a bizonyos eljárást vagy műveletet, nem elég csak megfigyelni, gyakorolni is kell ahhoz, hogy kifejlődjön a kívánt eredmény. Gondoljunk bármilyen szakmára!” Laár András
A tanulás soha nem egy lineáris vonal mentén történik. Egyszer gyorsabban haladunk, hirtelen megtörténik egy felismerés és egy ugrás történik a fejlődésben, máskor pedig akár úgy is érezhetjük, hogy jó pár lépést visszafejlődtünk. A tanulás különböző stádiumai mindig egy folyamat során észlelhető.
Gyakorlás nélkül az a normális, hogy visszaesünk abba a módba, ahogy kényelmes volt, ahogy szoktuk, a tanulás előttibe.
Minden olyan dolognál, amit másképp csinálunk, lényegében a tanulás , biztosan be fog következni a hibázás. Érdemes ezzel a tudattal nekiindulni és megengedőnek lenni magunkkal.
Ha mindig ugyanazt csináljuk, ugyanoda jutunk. Érdemes másfélékkel próbálkozni. Bátran. Kísérletező módon.
4. Mérés, önreflexió, visszajelzés: „megállni, elidőzni és a változás forrásává válni”
„Örüljön az ember, ha fülébe jut, hogy mi a hibája, s jóváteheti.” William Shakespeare
A visszajelzés a bajnokok reggelije. Nagyon fontos a tükör, a visszajelzés, az átgondolás, a visszatekintés. Enélkül nagyon sok a félreértés, a félreértelmezés, az „azt-hittem, hogy”-ok.
Az időnkénti ránézés arra, hogy mi megy jól, mi az, amivel egy picit érdemes foglalkozni.
Érjünk rá élezni néha a fejszét, ne csak vágjuk a fát.
A változás kapcsán nehéz érzéseket szokott okozni, hogy a környezet nem azonnal veszi észre a változást. Ahhoz, hogy észre vegyek, sok idő kell és még több jóféle bizonyíték az új viselkedésről.
Minderről szívesen beszélgetünk egy ingyenes konzultáció keretében. Keressen bennünket elérhetőségeinken.
