ELŐRE haladás VISSZAjelzéssel 

visszajelzés

Hisszük, hogy viselkedés változás nélkül nincs valódi változás. 

Történelmi és társadalmi hagyatékunk 

Csupán egyetlen bekezdés erejéig emlékezzünk meg arról, hogy honnan jövünk. Történelmi hátterünk és iskolarendszerünk nem a dicséretről és elismerésről nevezetes. Nem mintha nem lennének eredményeink és érdemeink. Voltak és vannak. Ezek elismerése helyett az önostorozást kaptuk örökül, legyen szó egy 96%-os matematika dolgozatról, egy olimpiai ezüst éremről vagy akár egy döntetlen focimeccsről egy komoly ellenféllel szemben. Mi vagyunk a ”félig üres pohár” nemzete. Lehet, hogy elérkezett az idő, hogy átgondoljuk, hogy az őseinktől kapott gondolkodásmódok egyike-másika már nem szolgál bennünket. 

Miért nem adunk vezetőként elég visszajelzést? 

Először talán azt a kérdést érdemes górcső alá venni, hogy miért nem adunk elég visszajelzést. Megkérdeztünk vezetőket és beosztottakat is. A megkérdezett vezetők úgy gondolják, hogy elegendő visszajelzést adnak. Szerintük a visszajelzéseik eligazodást adnak arra vonatkozólag, hogy melyek a jól végzett feladatok és melyek a fejlesztendők a beosztottak vonatkozásában.  

Amikor a beosztottakat kérdeztük, gyakorlatilag ők sokkal kevésbé voltak elégedettek a vezetőik visszajelzéseivel. Szinte minden beosztott úgy érezte, hogy több visszajelzésre lenne szüksége. Azt külön kiemelték, hogy több igényük lenne pozitív visszajelzésekre. 

Érdekes megtapasztalás az is, hogy sokan a megkérdezettek* közül a pozitív visszajelzést is „rosszul viselik”. Önmagában is nehéznek mondják a helyzetet, hogy valaki megdicséri őket. A számukra nehéz helyzetet tovább fokozza, hogy beindul a feltételezgetés a fejükben: mit is akarnak tőlük.  

Miért nem adunk vezetőként elég jó visszajelzést? 

Halljuk és tapasztaljuk, hogy a vezetői visszajelzések sok esetben kötelezően „kipipálandó feladat” kategóriájúak. Mindenki számára világos – hiszen mindannyian tapasztaltuk már életünkben -, milyen az, ha valaki nem szívből beszél. Amikor „csak” megcsinálja azt az adott feladatot, de nincs benne a feladatban.  

A tiszta és érthető kommunikáció jegyében az ilyen feladatvégzésre van egy szavunk: „fél szívvel” végzett feladat. Ez nem címkézés vagy ítélet a részünkről, a szándék mögötte a lényeg megragadása. Hiszen a „fél szív” egyfajta kísérlet annak leírására, amikor csak a fejünkből beszélünk. Tudjuk, mit kell tennünk. Meg is tesszük. A fejünkből. 

Az alcímben feltett kérdésre az egyik ok az lehet, hogy nem tudjuk, hogy éppen „félszívvel” adunk visszajelzést. Tapasztalatunk szerint a testünk adhat erre megbízható választ. Feszültség, rossz érzés és a helyzetből való menekülés érzetek jöhetnek a testünk bármely részéből. Ezek mind-mind jelek. Arra utalnak és arról beszélnek, hogy valami nem igazán jó ott és akkor.  

A világ, amiben élünk, nagyon hangos és nagyon sok jelet küld számunkra. Ez a zűrzavaros információ kavalkád nem arra sarkall bennünket, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire. Mégis mindannyiunkat arra szeretnénk biztatni, hogy fejlesszük a testünkből jövő jelekre való figyelés képességét. Segít nyakon csípni a félszívűség állapotát. Minden innen indul. 

Az első lehetőség a visszajelzés minőségének javítására az, ha „nyakon csípjük”, más szóval tudatosítjuk, hogy nem a teljes szívünkből beszélünk.  

A vezetőkkel való beszélgetés arról a tapasztalatról árulkodik, hogy néha már csak a nagyon erős testi jelekből tudunk olvasni. A testi jelek olvasása tanulható.  

Szándék vagy módszer? 

Visszatérő kérdésként kapjuk a velünk dolgozó vezetőktől, hogy jól érzik-e, hogy a „visszajelzés” szón többet értünk egy módszernél. 

Így van. A visszajelzés számunkra nem csupán egy módszertan, amit megtanulhatunk, begyakorolhatunk és ennyi.  

Meggyőződésünk, hogy egy-egy módszertan alkalmazása csupán a „félszívűség” professzionális fokozatáig visz. A bajnoki címig nem.  

Hitünk szerint a módszertan előtt még vannak lépések. A „félszívűségem” nyakon csípése. A tudatosságom azon, hogy itt és most hogyan állok. A szándékom azzal kapcsolatban, hogy merre is szeretnék előre haladni. Végül az elköteleződésem a teljes szívűség mellett.  

Utána aztán jöhet a módszer is. 

Amikor járok, akkor is csak az egyik lábamat tudom felemelni. Az „egyel jobb” lehet mindig a következő lépés, nem a tökéletes. 

* természetesen a hivatkozott felmérés nem tudományos és nem reprezentatív. A módszertani megalapozottság és tudományos igény helyett a szándék inkább egyfajta önreflexióra való biztatás. 

Megosztás:
purpleCircle
Ingyenes felmérés

Jelentkezz ingyenes felmérésünkre

purpleCircle
Megoldom magam

A varázslatos megbeszélések titkai

Legyen Tiéd a meeting tervezési kisokosunk.

Ára: most 7.490 Ft +ÁFA

A varászlatos megbeszélések titkai tudásanyagból választ kapsz olyan kérdésekre, mint:

  • Biztos, hogy egy megbeszélést összehívni a legjobb módszer?
  • Kiket hívjak meg?
  • Hogy tudok időt spórolni?

Csak töltsd ki az űrlapot és mi 24 órán belül elküldjük neked a számlát az utalási adatokkal.