Mi is az a reziliencia?
Képzeljük el, hogy egy pohár vízbe belecseppentünk egy csepp lila festéket. Mi lesz vele? Elkeveredik. Lesz egy halvány lila folyadékunk. A hasonlatunkban a bennünket ért pozitív vagy negatív hatás a lila festék csepp. A halvány lila folyadék az az új én, ami már beépítette a tudást. A reziliencia tehát azt jelenti, hogy a hatás után nem ugyanúgy működöm tovább, hanem az engem ért hatásból és a saját reakciómból tanulok és a tanulást beépítve már nem ugyanaz vagyok, mint előtte. Fejlődtem egyet, ami jobb és több. Nagy valószínűséggel a következő hatásra már ütőképesebben fogok reagálni.
Mi a reziliencia kézzelfogható “haszna”?
A reziliens csapattagok a megoldásra hamarabb fordulnak rá, nem a kifogásokat keresik. Együttműködőbbek, nem a saját területük védelmével vannak elfoglalva. Gyorsabbak és energikusabbak. Nyitottság jellemzi őket. A változás nem veszélyt, hanem lehetőséget jelent számukra. Mindez pedig a vállalkozás eredményességében is megmutatkozik.
Nézzünk rá kicsit közelebbről a rezilienciára
A rezilienciát más néven rugalmas alkalmazkodóképességnek is nevezik. Mi jellemző egy rugalmas dologra? Nem törik el. Mit jelent egy embernél az, ha “eltörik”? Összeomlik, szétesik, kimenekül a helyzetből. Vegyünk egy példát: van egy konfliktusom valakivel. Ha kimenekülök a helyzetből, az összetörés. Ha elkezdek üvöltözni és embertelen módon viselkedni, az is összetörés. A rugalmas reagálás a konfliktus-kezelés esetében, hogy képes vagyok a saját és a másik nézőpontját is figyelembe véve partner lenni egy közös megoldás megtalálásában.
Miért fontos, hogy reziliensen reagáljunk?
Rengeteg helyzet van mind a privát, mind a vállalati életben, ahol “eltörhetünk”. Egy új folyamat vagy rendszer bevezetése, a változások okozta bizonytalanság mind-mind olyan helyzet, ahol tesztelődik a rugalmasságunk, az alkalmazkodóképességünk, a tanulóképességünk. Akarjuk vagy sem, de próbára tesznek mindannyiunkat nap mint nap.
Nemcsak egyedileg vagyunk a változásoknak kitéve, hanem családi vagy szervezeti szinten a “törésünk” vagy “rugalmasságunk” hat a minket körülvevő közösség tagjaira.
Miért kulcsfontosságú, hogy a vezetők reziliensek legyenek?
Szervezetünkben a kulcsfontosságú szereplők, tehát elsődlegesen a vezetők a rugalmassági képességükkel hatással vannak a csapat többi tagjára. Vezetőként kirakatban vagyunk. Ha rugalmasan alkalmazkodunk, az látható a többiek számára. Hatásunk megsokszorozódik a csapattagjaink körében. Ugyanez igaz, ha “eltörünk”. Nagyon fontos, hogy vezetőként a rugalmasságot megőrizzük életünk során.
Mit értsek pontosan hatáson?
Beszéltünk korábban, hogy a konfliktus az egyik legtermészetesebb hatás az emberek között. Amióta van emberiség, azóta konfliktus is van. Hatásként élünk meg minden viselkedésbeli különbséget. Minél nagyobb a különbség a mi viselkedésünk és a másik viselkedése között, a megélt hatás annál nagyobb. Aztán itt vannak a vállalati vagy társadalmi változások, amelyeket sokszor negatív következményként, romló körülményként élünk meg.
Azonban nem csak negatív hatások érnek bennünket. Pozitív hatások is hathatnak ránk úgy, hogy teljes stresszben vagyunk. Biztos emlékszünk a hírekből, hogy valaki megnyerte a lottó-ötöst és aztán idegösszeomlást kapott. Nem bírt mit kezdeni a helyzettel. Annak ellenére, hogy például a lottó ötös társadalmilag egy rendkívül jónak ítélt esemény, éppúgy stresszként élhetjük meg, mint egy negatív eseményt. Tehát a rugalmasságra nagyon sokféle élethelyzetben szükség van.
Velünk született adottságról van szó vagy a reziliencia tanulható, fejleszthető?
A gyerekeknek nem kell reziliencát tanulni. Jó párszor elesnek járás tanulás közben. Lassabban vagy gyorsabban, de felállnak. Minden egyes elesésből tanulnak. Egyre stabilabban járnak.
Felnőttkorban mindez nem megy magától. Életünk során sokszor elesünk. Megszámlálhatatlan hatás ér bennünket. Amikor egy hatás ér, érdemes végiggondolnom, hogy mit kezdek vele. Alapvetően kétféle választ adhatok. Lehetőségként kezelem és tanulok belőle. A továbbiakban egyel jobban reagálok. Vagy támadásnak veszem és negatívnak címkézem. Ekkor nem tanulok belőle. Legközelebb is a mostanihoz hasonlóan fogok reagálni.
Kinek érdemes a rezilienciával foglalkozni?
Manapság a bizonytalanság a tetőfokára hágott. Az életünk tele van változásokkal. Nemcsak olyan változásokkal, amit előre ki tudunk számítani. Olyan változások is történnek, amelyek nem kiszámíthatóak, teljességgel váratlanok. Ráadásul nagyon nagyon gyors egymásutánban jönnek. Világviszonylatban jönnek. Tehát állandóan alkalmazkodnunk kell.
Az alkalmazkodó képességünk az, ami a 2020-es évektől jellemzően kemény terhelés alatt van. Az alkalmazkodó-képesség a reziliencia gyökere. Ha jobban belegondolunk, az ősembernek se szólt a villám, hogy mikor jön. Valószínű, hogy mindez mindannyiunk számára egy újra tanulandó dolog, amit modern emberként a kipárnázottságba, a kényelembe és a kontroll rendszereinkbe beépítettünk. Vezetőként kulcsfontosságú reziliensnek lennünk, hiszen viselkedésünk akarva-akaratlanul minta a csapatunk számára.
